Általában elégedett vagyok a magyar nyelv kifejezeőképességével, akad azonban olyan helyzet, amikor nehéz igazán jó magyar megfelelőt találni egy idegennyelvű szónak. A képregény esete sajnos ilyen. A comic book és a graphic novel hivatalos magyar megfelelői: képregény és képregényalbum. Talán ez is közrejátszott, hogy nálunk nem lettek annyira a kultúra részei a képregények mint máshol, az emberek azonosították a műfajt az alsógatyát kívül hordó hősök történeteit 20-30 oldalban feldolgozó füzetekkel. Pedig vannak fajsúlyos, terjedelmes "rajzolt regények" amik bármelyik felnőttet órákra a fotelba szögeznek. Az Area 10 pont ilyen.

A Vertigo kiadó közismert arról, hogy felnőtteknek szóló képregényeket dob a piacra, tehát az április eleje óta elérhető Area 10 kiválóan illeszkedik a kiadó profiljába. A könyv tulajdonképpen egy sima thriller lenne, ha röviden kéne elmesélni a történetét.

New York utcáin egy sorozatgyilkos garázdálkodik, aki lefejezi áldozatait és a levágott fejeket ismeretlen okból magával viszi. Adam Kame vezeti a nyomozást az ügyben, de egy látszólag nem kapcsolódó balesetben fejsérülést szenved, aminek következtében elveszti a tér- és időérzékelés feletti kontrollját. 

Az alkotók (megérdemlik, hogy névszerint is megemlítsem őket: Christos N. Gage és  Chris Samnee) viszont olyan ügyesen adagolják a cselekményeket és a fordulatokat, hogy a közel kétszáz oldalon keresztül végig fogalmunk sincs ki lehet a gyilkos, vagy arról, mi folyik itt egyáltalán. Végig pörgős a történet, talán egy oldal volt amit csak felületesen futottam át, de azt is csak azért mert láttam a szemem sarkából, hogy a következő lapon már folyik a vér. A fekete-fehér rajzok remekül kiegészítik a történetet, nekem végig az az érzésem volt, mintha egy film noir forgatókönyvét olvasnám. A könyvben fel-fel tűnnek utalások ősi kultúrákra, tudomány történetre, de a képregényhez méltó módon rövidre vannak zárva ezek a referenciák. Helyenként szinte vártam a lábjegyzeteket, de nem voltak, így kénytelen voltam interneten utánanézni néhány anatómiai kifejezésnek, hogy biztosan jól értsem a sztorit. Ezt az apróságot leszámítva viszont remek könyv,  mindenkinek csak ajánlani tudom (aki bírja a vért is).

Történet:
Rajz:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.